2011. március 29., kedd

Szeretet-idézetek

„Nem tudom, hogy egyszer az emberiség tudatosan követni fogja-e a szeretet törvényét. De ez nem kell, hogy zavarjon. A törvény működni fog, ahogy a gravitáció is működik, akár elfogadjuk, akár nem. Az, aki felfedezte a szeretet törvényét sokkalta nagyobb tudós volt, mint korunk tudósai. Egyelőre a kutatásaink nem olyan fejlettek, ezért nem lehetséges mindenki számára ennek a megértése.”
 (Mahatma Gandi )

„Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkodjék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, teremtőjén és rendeltetésén kezdje a gondolkodást.
Mármost min jár az ember esze? Ezen soha, hanem a táncoláson, a lantpengetésen, az éneklésen, a versíráson, a lovas karikajátékon, a párbajozáson, a királyi cím elnyerésén, anélkül, hogy valaha is elgondolkodnának rajta, mit jelent királynak, és mit embernek lenni.”

(Blaise Pascal: Gondolatok, 146. sz. töredék)

„Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget.”

(C. H. Spurgeon)


2011. március 28., hétfő

Reményik Sándor: "Az ismeretlen Istennek"

Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenből, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.
Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlők a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.
Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugár és örvényt.
A törvény betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.
S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve.

Weöres Sándor: Én is

Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom.
Csak ostromolhatom nehéz kövekkel
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

Szentmihályi Szabó Péter: Köszönöm

Mindig szerettem a tavaszt. Élet, reménység, hit…
Hogyne szeretnéd?! Hogyne szeretnéd a napot, világosságot,
rügyek élő zöldjét, levelekét, az első virágok mintha
irreálisak törékenységükben, madarak vidám csicsergését?!...
Igen, tavasszal érzem, hogy megmozdul a föld, él, lélegzik, mosolyog...
számomra!

Érted megmozdult-e valaha a föld?
Nem hiszed, hogy érted virágoztak ki a fák?
Hogyha nem láttad még, hogyan írják ki
neved virágaikkal, az idén biztos megteszik...
Mikor gyerek voltam, és gyerek vagyok, keresem
nevem, vagy legalább egy betűt a felhők között...
rengetegszer megtaláltam abban a végtelen kékhalmazban!?
Nem hiszed, hogy érted virrad, kel fel a nap?
Micsoda öröm, hogy veled együtt ébresztheted
fel a napot!

Akkor, amikor rendíthetetlenül hiszel valótlan
dolgokban, hiszel valamiben...
Mert annyira szeret engem az én mennyei
Atyám, hogy az egész világegyetemet megmozdítja,
hogy számomra a legjobbat biztosítsa...
és hogyha ez még nem létezik, akkor
teremteni fog, mert Ő teremtő.

Hiszek abban, hogy a tavaszt oly célból teremtette,
hogy számomra és számodra a legjobbat biztosítsa.
Az élet évszaka és motivációja.
Új öröm és reménység lelkünkben.
A mi szívünk, az én szívem, és lehet, hogy a tied,
sokkal gyorsabban fejlődik reménységgel tele, mint a világ...
ezt jelenti embernek lenni: szabadság!
Szabadság mosolyogni egy járó-kelőnek,
sírni olyankor, amikor mindenki lát,
szabadság tántoríthatatlanul hinni a Világosságban,
mely örömet szül azok lelkében, akik hisznek...
Mm igen, számomra mozdul meg ez a föld, számomra
ébred fel a nap és nyílnak virágok....
számomra szórja szét Isten a könnyeket,
amikor harmat és tiszta eső hull,
számomra kergetőznek a felhők szétszórva történetüket,
az én történetem, a te történeted...
számomra, számodra...
mm igen, számodra olyan kék most az ég...
s ha fehér folt takarja...,
akkor is kék...
megmozdulnak a felhők és látni fogod!
Nyisd ki szemeidet, nyisd ki és csodáld Isten hatalmas alkotásait!
Ha becsukom szemem, látom azt,
Aki teremtette mindezt.
Számunkra.
Értünk mozdul meg a föld.
Most.
Érzed?

Weöres Sándor: Útravaló

Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek,
hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között.
Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van:
mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik.
Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.

E. Isenhour: Add tovább

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!
Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!
Ha tudsz egy kedves történetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!
Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább!
Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

Reményik Sándor: A lelki szegénység dicsérete

Hálát adok, hogy a világból
Oly kevés dolgot ismerek,
Hálát, hogy Párist sohse láttam,
S nem vonzanak a tengerek.
Hogy nem jártam a Rivierán,
És járni már alig fogok,
Hogy becsukódtak én előttem
Idejében a távolok.


Ó láttam így is, éltem így is,
Így is kínlódtam eleget.
A benyomások szertevitték,
S vissza nem hozták lelkemet,
Ugyan mit értem volna véle,
Ha még több darabra török?
S előlem milliónyi részlet
Födi el azt, ami örök.

Egy kutat ástam önmagamba,
Titokzatos, komor kutat.
Sötét vize pár rokon-árnyat,
S pár testvér-csillagot mutat.
Fölé akkora ég borul csak,
Amekkora tükrébe fér.
Sok lelki nábob kincse nem kell
Cserébe szegénységemér’.

Testvér-csillagot, rokon-árnyat
Vágyom ringatva tartani,
Nem kellenek új emberarcok,
Sem új világok partjai.
Elég nehéz tükrözni úgyis
Tisztán, amit az ég mutat,
S felásni, Isten tudja hányszor
A mindig-beomló kutat.

Erdély ege, parányi égbolt,
Tündöklő testvér-csillagok:
Szegénységem kútperemére
Ragyogva ráhajoljatok.
Akármerre futnék el innen:
Napáldozat, naptámadat
Nem látna mást, mint csüggedt szárnyú,
Halálos fáradtságomat.

Új világok üzenetével
Uram, ne kísérts engemet.
Én láttam így is, éltem így is,
Így is küszködtem eleget.
A képek vad zivatarából
A lelkemet már menteném.
Be sok minden záporozott rám,
S milyen kevés lett az enyém!

E keveset add átölelnem,
És benne átfognom magam,
S halálom elfelednem benne,
S az életből, mi hátra van.
Hagyd haldokló lángokba kapni
Kék hegyeink lélekzetét,
S hagyd látnom egy harangvirágban
– Szent szegénységben: gazdagságban –
A mindenségnek végzetét.

Pascal: Gondolatok 804-es számú töredék

„Korunkban oly homályossá lett az igazság, a hazugság meg oly elfogadottá, hogy csak úgy ismerhetjük meg az igazságot, ha szeretjük.”

 ( Pascal: Gondolatok 804-es számú töredék)