Azt mondja tegnap Greg, aki egy fiatal srác az egyik netes portálon, nem is akármilyenen, mert az egyik irodalmin, hogy vigyázni kell azért ezzel a nagy-nagy hálóval, mert mindenféle emberek vannak és olyan könnyű egy kattintással továbbállni bárhonnan... Tudom én, de azért elgondolkodtam, hogy milyen tapasztalatok érhették... Engem mindenfélék, hogy őszinte legyek: borzasztóan jók és iszonyú rosszak is... Ha az ember nyitott, ne menjen közösségi portálokra, mert könnyen felfalják a szabad idejét, már amennyi van neki... Talán a Face kivétel, mert katt ide, katt oda és készen is lennénk... De az olyanok, amelyek teljes jelenlétet kívánnak, már másabbak. Először szórakozásnak indulnak, majd egy szép napon oly sok barátja lesz már az embernek, hogy elkezdi kiszámolni csak úgy magában csöndesen, hogy napi hány órahossza is ez... Mert az életéből veszi el az időt, s erre bizony a családja is figyelmezteti... Van nekem is egy ilyen oldalam, ahol inkább a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez közelít a barátaim száma... És már nem kikapcsolódásértéke van, hanem inkább elborzaszt... Amíg olyan 25 körüli emberrel tartottam az állandó kapcsolatot, nagyon szeretettem. Még a személyes találkozásokat is... Meg ma is... Akár most rögtön is... De ennyi embert már képtelen vagyok követni, s most éppen azon filozofálok, hogy ki kellene onnan lépnem, mert vannak ugyan betegséges periódusai az életemnek, de aztán újra vissza kell lépjek a robotoló hétköznapokba, s valójában annak sem sok értelme van, hogy lázas állapotaimban püfölöm a billentyűket, nézegetem a képeket... Itt is van néhány blog, amelyet követek... Néha bemegyek ide-oda, de vannak azért nagy kedvenceim is... Kommunikációs csatorna... És bizony működik, akkor meg mit is akarok én?! Rendet. De ezt először belül kell eldöntenem, hogyan, s hogy visszatérjek Greghez, azért az irodalmi portálok a szívem csücskei, mert mégiscsak olvasni szeretek a legjobban...
Ezt meg kaptam... Voltam már kreatív blogger, meg barátság-díjas is, de APU még nem... Amúgy APV... Jó, csak vicceltem... És nem tartok be semmiféle ehhez kötődő szabályt, mert láncreakciókban robbannak az atombombák belső töltetei is, így aztán nem is adom tovább... Na, még annyit azért hozzátennék, hogy ezt fotósok és mindenféle kézimunkával foglalkozók szokták megkapni... Ennyit erről... Mert egyik sem vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése